Pályaválasztási Pszichológia

Limpár Imre

Limpár Imre

tréner, tanácsadó szakpszichológus

Szakmai felfogása szerint az életünk olyan, amilyenné gondolatink teszik. Eredmény- és célorientált szemléleti keretben dolgozik elsősorban jövőfókusszal a megoldásokra, a konkrét ’hogyan?’-okra koncentrálva.

Szakterületei: karriermenedzsment, időgazdálkodás, önbizalom-önbecsülés-önértékelés pszichológiája, konfliktus- és stresszkezelés, változásmenedzsment, veszteségkezelés.

www.limparimre.com

Mi az alapja egy elég jó pályaválasztási döntésnek?

4 pillér, és mind a négy nélkülözhetetlen az elég jó pályaválasztási döntés meghozatala során. Olyan, mint egy négylábú szék. Bármely lába hiányzik: egy ingatag döntés születhet csupán, mely sok szempontból képes aztán aláásni a későbbi szakmai jövőképet, vagy akár az egész karrierutat.

I. Képességek

II. Érdeklődés

III. Értékek/életstílus

IV. Pályaismeret/realitáskontroll

Kérdések:

  1. Milyen talentumaim vannak? Miben vagyok tehetséges? Egyszerűen miben vagyok jó? Mit rázok ki kisujjból? Mi megy könnyen?
  2. Mikor csillog a szemem? Mely témáknál, tevékenységeknél, tantárgyaknál dobban a szívem, mozdul a lelkem? Mikor feledkezem bele, abba, amit épp csinálok? Mire nem sajnálom a szabadidőmet?
  3. Miben hiszek? Hogy látom a világot? Melyek az alapvető értékek életemben? Milyen az az élet, amit élni szeretnék? Hogy nézne ki egy átlagos munkanapom szívem szerint?
  4. Milyen a munkaerőpiac? Milyen elhelyezkedési trendek várhatóak a következő években, évtizedekben? Mire lesz nagyobb kereslet? Ismerem-e érdemben, hogy a különböző szakok mit is jelentenek, mit lehet velük aztán tényleg kezdeni a tanulmányaim után?

Ha csak egy vagy két pillér alapján választ valaki pályát, nagyon nagy az esélye, hogy tévútra kerül, és egy-két év elteltével szembesül majd: valójában nem ezt és nem ilyen lovat akartam. Érdemes a képességek pillérével kezdeni. Bár a motiváció sok mindent ellensúlyozhat, ha egy pályához, szakmához, foglalkozáshoz szükségesek bizonyos készségek, képességek, kompetenciák, és nekem nincsenek meg, akkor bizony számos esetben már a tanulmányok idején problémák adódnak. Körültekintően érdemes ezért tájékozódni: hova milyen képességekre van szükség?

A másik oldal is igaz: hiába tudok valamit kiválóan megcsinálni, ha egész egyszerűen nincs hozzá kedvem, belső hajtóerőm. Hosszabb távon így garantált a kiégés és a mindennapos rosszkedv.

Az első két pillér alapján hozott döntés még mindig félre vihet, ugyanis lehet, kimagasló vagyok valamiben, kedvvel is csinálom, de igazából az adott szakmában, foglalkozásban nem tapasztalhatom meg nap mint nap azokat az értékeket, amiben hiszek, vagy épp nem élhetem azt az életet, amire vágyom. Egy ember átlagosan 25-30 ezer napot él. Ha elfogadjuk, hogy egy nap minimum 8 órát dolgozunk, akkor vajon megengedhetjük-e, hogy 7-10 ezer napot olyan valamire szenteljünk életünkből, amit, bár szívesen csináljuk, és még érthetünk is hozzá, de nem tekintjük hivatásunknak, és főleg nem járul hozzá ahhoz, amit lényegesnek tekintünk életstílusunk, életvitelünk szempontjából.

Végül, de nem utolsó sorban érdemes két lábbal állni a földön és utánanézni, mi a mai munkaerőpiaci valóság!? Mire van kereslet, mire nincs? Milyen kiegészítő készségek és kompetenciák lesznek szükségesek az alapszak vagy alapszakma elvégzése mellett? Milyen megélhetést lehet biztosítani valószínűsíthetően egy adott foglalkozással? És főként, hogy az olyan újabb típusú felsőoktatási szakok esetén, melyek 5-10 évvel ezelőtt még csak nem is léteztek, pontosan mire is vérteznek föl a képzés 3-5 éve alatt?

„A továbbtanulás pszichológiája”

Rezümé:

Az előadás során a továbbtanulás problematikájának három sarokpontjára fókuszálunk. Egyrészt megvizsgáljuk, mitől és mikor, milyen körülmények, tényezők fennállása esetén lehet elég jó pályaválasztási döntést hozni, másrészt kiemeljük, miként készülhet fel a fiatal és a család az eljövendő új tanulmányi életszakaszra, harmadrészt pedig az önállóság és az önállósodás folyamatára tekintünk rá, különösen azon kritikus pontokra, melyek hosszabb távon az egyén boldogulását, önmenedzselését, munkaerőpiaci érvényesülését leginkább serkenthetik, facilitálhatják.

Kulcsszavak:

A pályaismeret szerepe, a pályaválasztás 3 pilléres modellje, praktikus szint vagy összefüggések szintje, vízió: hivatástól a végzettségig, a képzelet ereje, döntés, felkészülés, önállóság, szülői attitűd, túlmisztifikálás, minta- és példaadás, tanulásmódszertan.

Néhány (tervezett) gondolat az előadásból:

Fel kell tennünk a kérdést: mit is választ a diák, a serdülő, a fiatal úgy tulajdonképp istenigazából? Nem mindegy ugyanis, hogy, amikor beadja a felsőoktatási jelentkezési kérelmét, akkor a hivatásáról dönt, vagy egy leendő foglalkozás, szakma mellett nyilvánítja ki szándékát, vagy éppenséggel csupán egy végzettség megszerzésére tesz kísérletet, vagyis szükséges kiemelnünk, mi a különbség a szülő és gyermek jövőre vonatkozó víziója között. Sokszor nem ugyanarról beszélünk, és ez rengeteg konfliktusforrást eredményez olyan élethelyzetben, amikor pont a konszenzus és az érzelmi támogatás lenne az elsődleges.

A pályaválasztás három pilléres modelljének együttes figyelembevételét szükséges a leginkább kihangsúlyoznunk, vagyis a képességek, az érdeklődés már bőven nem elegendő a jó döntéshez, mert az csak az értékek és az életstílus minőségi behozásával ragadható meg teljes komplexitásában. Mindez azonban csak akkor használható, ha egy olyan pályaismeretre épül, amelynek bővítése és megalapozása a család elsődleges feladata.

Lényeges pont, milyen távol van a pályaválasztási döntés, hiszen ha csak egy hónap van hátra, vagy már annyi sem, vagy még évek vannak előttünk, más és más cselekvési lehetőségeink akadnak. A serdülő akár kimondja, akár nem, lélekben vágyja mind az apai, mind az anyai áldást. Hihetetlen motivációs lökést adhat a fiatalnak, ha azt érzi minden porcikájában, igent mondtak rá és a választására. Más dolog igent mondani, és megint más pusztán elfogadni, vagy még rosszabb: beletörődni. Széllel szemben pedig aztán végképp nehéz haladni. A leglényegesebb pont így egyfajta optimista, életigenlő attitűd nyújtása a gyerek(ek) felé. Ezekben a pillanatokban nem szülői kinyilatkoztatásokra, monológokra van szükség, hanem sokszor pusztán információkra, illetve igazi beszélgetésekre, ahol közelebb juthat a fiatal a saját válaszához: milyen életet is szeretne később élni, merthogy erről szól a folyamat veleje: látom-e azt a jövőbeli énem, aki majd lenni szeretnék 3, 5, vagy épp 7-10 év múlva?

A felkészülés, ha zajlik egyáltalán, általában több síkon megy vége. Szerencsés esetben a szülők és a fiatal, vagyis a család együtt készül egy új korszakra, ami már túlmutat a középiskolás életvitel normarendszerén, hiszen az érettségi után kezdetét veszi az ifjú felnőttkor sajátos világa, annak minden pozitív és negatív oldalával. Kiemelten hangsúlyos, hogy (lehetőleg már a felsőoktatási tanulmányok megkezdése előtt, de legkésőbb az első szemeszter elején) az újdonsült hallgató tanuljon meg tanulni. Ma a felsőoktatási hallgatók zöme nem tud tanulni, csak azt hiszi, hogy tud. A tanulásmódszertan praktikáit, trükkjeit, módszereit nem, vagy alig-alig és többnyire rosszul használják. Sok energiát, időt, és költséget spórolhat meg az a diák, aki erre tudatosan törekszik, s ez már az önállóság felé vezető út első lépcsője.

Ha soha nem húzhatok be egy csavart, soha nem verhetek be egy szeget, mert a csavarhúzót és a kalapácsot mindig kiveszik a kezemből, úgy nem tapasztalhatom meg, milyen az önállóság, a hatékonyság, az erő, a kompetencia, a cselekvőképesség igazi íze. Ezért van szükség arra, hogy idejekorán egy olyan életvezetési, vagy életpálya-tervezési koncepciót alakítson ki a fiatal, melynek már része: miként készülhet fel a munkaerőpiac támasztotta majdani követelményekre. Végső soron egy örök igazságig jutunk el: „non scholae sed vitae discimus”, vagyis „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. Ha ezt képes mind a fiatal, mind a szülő belső gondolattá tenni, és ennél még lényegesebb, hogy eszerint cselekedni is (!), akkor jóval többet tettünk, mint, amit a társadalom többsége általában tesz vizsgált témánkban.

Weboldalunk a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket (cookie) használ. További információk.

Oldalunk a böngészés egszerűsítése valamint a felhasználói élmény növelése érdekében ún. sütiket (angolul cookie-kat) használ. Ezek kis méretű adatcsomagok, melyeket a weboldal a böngészőn keresztül helyez el az Ön számítógépén. Sütik használata nélkül néhány funkció (pl: bejelentkezés, korábban kitöltött űrlap mezők betöltése, nyelvválasztás, stb.) nem működik megfelelően. A sütik a böngésző beállításaiban bármikor letilthatók valamint törölhetők.

Bezár